élmény

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

él (to live) +‎ -mény (noun-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːlmeːɲ]
  • Hyphenation: él‧mény
  • Rhymes: -eːɲ

Noun[edit]

élmény (plural élmények)

  1. experience (event of which one is cognizant)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative élmény élmények
accusative élményt élményeket
dative élménynek élményeknek
instrumental élménnyel élményekkel
causal-final élményért élményekért
translative élménnyé élményekké
terminative élményig élményekig
essive-formal élményként élményekként
essive-modal
inessive élményben élményekben
superessive élményen élményeken
adessive élménynél élményeknél
illative élménybe élményekbe
sublative élményre élményekre
allative élményhez élményekhez
elative élményből élményekből
delative élményről élményekről
ablative élménytől élményektől
non-attributive
possessive - singular
élményé élményeké
non-attributive
possessive - plural
élményéi élményekéi
Possessive forms of élmény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. élményem élményeim
2nd person sing. élményed élményeid
3rd person sing. élménye élményei
1st person plural élményünk élményeink
2nd person plural élményetek élményeitek
3rd person plural élményük élményeik

Derived terms[edit]

Compound words

Further reading[edit]

  • élmény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • élmény in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)