öltözet

Hungarian

Etymology

öltözik (“to get dressed”) +‎ -et (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøltøzɛt]
• Hyphenation: öl‧tö‧zet
• Rhymes: -ɛt

Noun

öltözet (plural öltözetek)

1. clothing, attire, dress

   Synonyms: öltözék, ruházat, viselet

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	öltözet	öltözetek
accusative	öltözetet	öltözeteket
dative	öltözetnek	öltözeteknek
instrumental	öltözettel	öltözetekkel
causal-final	öltözetért	öltözetekért
translative	öltözetté	öltözetekké
terminative	öltözetig	öltözetekig
essive-formal	öltözetként	öltözetekként
essive-modal	öltözetül	—
inessive	öltözetben	öltözetekben
superessive	öltözeten	öltözeteken
adessive	öltözetnél	öltözeteknél
illative	öltözetbe	öltözetekbe
sublative	öltözetre	öltözetekre
allative	öltözethez	öltözetekhez
elative	öltözetből	öltözetekből
delative	öltözetről	öltözetekről
ablative	öltözettől	öltözetektől
non-attributive possessive - singular	öltözeté	öltözeteké
non-attributive possessive - plural	öltözetéi	öltözetekéi

Possessive forms of öltözet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	öltözetem	öltözeteim
2nd person sing.	öltözeted	öltözeteid
3rd person sing.	öltözete	öltözetei
1st person plural	öltözetünk	öltözeteink
2nd person plural	öltözetetek	öltözeteitek
3rd person plural	öltözetük	öltözeteik

Derived terms

• öltözetű

Compound words

• védőöltözet

 

Further reading

• öltözet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN