önfejű
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
önfejű (comparative önfejűbb, superlative legönfejűbb)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | önfejű | önfejűek |
| accusative | önfejűt | önfejűeket |
| dative | önfejűnek | önfejűeknek |
| instrumental | önfejűvel | önfejűekkel |
| causal-final | önfejűért | önfejűekért |
| translative | önfejűvé | önfejűekké |
| terminative | önfejűig | önfejűekig |
| essive-formal | önfejűként | önfejűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | önfejűben | önfejűekben |
| superessive | önfejűn | önfejűeken |
| adessive | önfejűnél | önfejűeknél |
| illative | önfejűbe | önfejűekbe |
| sublative | önfejűre | önfejűekre |
| allative | önfejűhöz | önfejűekhez |
| elative | önfejűből | önfejűekből |
| delative | önfejűről | önfejűekről |
| ablative | önfejűtől | önfejűektől |
| non-attributive possessive - singular |
önfejűé | önfejűeké |
| non-attributive possessive - plural |
önfejűéi | önfejűekéi |
Derived terms[edit]
Further reading[edit]
- önfejű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN