ütközés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ütközik +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈytkøzeːʃ]
  • Hyphenation: üt‧kö‧zés

Noun[edit]

ütközés (plural ütközések)

  1. collision (instance of colliding)
  2. conflict (in a schedule)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ütközés ütközések
accusative ütközést ütközéseket
dative ütközésnek ütközéseknek
instrumental ütközéssel ütközésekkel
causal-final ütközésért ütközésekért
translative ütközéssé ütközésekké
terminative ütközésig ütközésekig
essive-formal ütközésként ütközésekként
essive-modal
inessive ütközésben ütközésekben
superessive ütközésen ütközéseken
adessive ütközésnél ütközéseknél
illative ütközésbe ütközésekbe
sublative ütközésre ütközésekre
allative ütközéshez ütközésekhez
elative ütközésből ütközésekből
delative ütközésről ütközésekről
ablative ütközéstől ütközésektől
non-attributive
possessive - singular
ütközésé ütközéseké
non-attributive
possessive - plural
ütközéséi ütközésekéi
Possessive forms of ütközés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ütközésem ütközéseim
2nd person sing. ütközésed ütközéseid
3rd person sing. ütközése ütközései
1st person plural ütközésünk ütközéseink
2nd person plural ütközésetek ütközéseitek
3rd person plural ütközésük ütközéseik

Further reading[edit]