burnót

Hungarian

Etymology

From Serbo-Croatian burnut, from Ottoman Turkish بورون اوتی (burun otu, “snuff”), from بورون (burun, “nose”) + اوت (ot, “grass”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈburnoːt]
• Hyphenation: bur‧nót
• Rhymes: -oːt

Noun

burnót (usually uncountable, plural burnótok)

1. (archaic) snuff (finely ground or pulverized tobacco)

   Synonym: tubák

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	burnót	burnótok
accusative	burnótot	burnótokat
dative	burnótnak	burnótoknak
instrumental	burnóttal	burnótokkal
causal-final	burnótért	burnótokért
translative	burnóttá	burnótokká
terminative	burnótig	burnótokig
essive-formal	burnótként	burnótokként
essive-modal	—	—
inessive	burnótban	burnótokban
superessive	burnóton	burnótokon
adessive	burnótnál	burnótoknál
illative	burnótba	burnótokba
sublative	burnótra	burnótokra
allative	burnóthoz	burnótokhoz
elative	burnótból	burnótokból
delative	burnótról	burnótokról
ablative	burnóttól	burnótoktól
non-attributive possessive - singular	burnóté	burnótoké
non-attributive possessive - plural	burnótéi	burnótokéi

Possessive forms of burnót
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	burnótom	burnótjaim
2nd person sing.	burnótod	burnótjaid
3rd person sing.	burnótja	burnótjai
1st person plural	burnótunk	burnótjaink
2nd person plural	burnótotok	burnótjaitok
3rd person plural	burnótjuk	burnótjaik

Derived terms

• burnótos
• burnótozik

 

Compound words

• burnótszelence

 

Further reading

• burnót in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• burnót in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)