címkéim

Hungarian

Etymology

címke +‎ -im (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡siːmkeːjim], [ˈt͡simkeːjim]
• Hyphenation: cím‧ké‧im

Noun

címkéim

1. first-person singular multiple-possession possessive of címke

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	címkéim
accusative	—	címkéimet
dative	—	címkéimnek
instrumental	—	címkéimmel
causal-final	—	címkéimért
translative	—	címkéimmé
terminative	—	címkéimig
essive-formal	—	címkéimként
essive-modal	—	címkéimül
inessive	—	címkéimben
superessive	—	címkéimen
adessive	—	címkéimnél
illative	—	címkéimbe
sublative	—	címkéimre
allative	—	címkéimhez
elative	—	címkéimből
delative	—	címkéimről
ablative	—	címkéimtől
non-attributive possessive - singular	—	címkéimé
non-attributive possessive - plural	—	címkéiméi