elsődleges
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
elsődleges (comparative elsődlegesebb, superlative legelsődlegesebb)
- primary (that which is placed ahead of others)
Declension[edit]
| Inflection of elsődleges | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | elsődleges | elsődlegesek |
| accusative | elsődlegeset elsődlegest |
elsődlegeseket |
| dative | elsődlegesnek | elsődlegeseknek |
| instrumental | elsődlegessel | elsődlegesekkel |
| causal-final | elsődlegesért | elsődlegesekért |
| translative | elsődlegessé | elsődlegesekké |
| terminative | elsődlegesig | elsődlegesekig |
| essive-formal | elsődlegesként | elsődlegesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elsődlegesben | elsődlegesekben |
| superessive | elsődlegesen | elsődlegeseken |
| adessive | elsődlegesnél | elsődlegeseknél |
| illative | elsődlegesbe | elsődlegesekbe |
| sublative | elsődlegesre | elsődlegesekre |
| allative | elsődlegeshez | elsődlegesekhez |
| elative | elsődlegesből | elsődlegesekből |
| delative | elsődlegesről | elsődlegesekről |
| ablative | elsődlegestől | elsődlegesektől |
| non-attributive possessive - singular |
elsődlegesé | elsődlegeseké |
| non-attributive possessive - plural |
elsődlegeséi | elsődlegesekéi |
Derived terms[edit]
Further reading[edit]
- elsődleges in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- elsődleges in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)