elszigeteltség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

elszigetelt +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛlsiɡɛtɛlt͡ʃeːɡ]
  • Hyphenation: el‧szi‧ge‧telt‧ség

Noun[edit]

elszigeteltség (plural elszigeteltségek)

  1. isolation

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elszigeteltség elszigeteltségek
accusative elszigeteltséget elszigeteltségeket
dative elszigeteltségnek elszigeteltségeknek
instrumental elszigeteltséggel elszigeteltségekkel
causal-final elszigeteltségért elszigeteltségekért
translative elszigeteltséggé elszigeteltségekké
terminative elszigeteltségig elszigeteltségekig
essive-formal elszigeteltségként elszigeteltségekként
essive-modal
inessive elszigeteltségben elszigeteltségekben
superessive elszigeteltségen elszigeteltségeken
adessive elszigeteltségnél elszigeteltségeknél
illative elszigeteltségbe elszigeteltségekbe
sublative elszigeteltségre elszigeteltségekre
allative elszigeteltséghez elszigeteltségekhez
elative elszigeteltségből elszigeteltségekből
delative elszigeteltségről elszigeteltségekről
ablative elszigeteltségtől elszigeteltségektől
non-attributive
possessive - singular
elszigeteltségé elszigeteltségeké
non-attributive
possessive - plural
elszigeteltségéi elszigeteltségekéi
Possessive forms of elszigeteltség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elszigeteltségem elszigeteltségeim
2nd person sing. elszigeteltséged elszigeteltségeid
3rd person sing. elszigeteltsége elszigeteltségei
1st person plural elszigeteltségünk elszigeteltségeink
2nd person plural elszigeteltségetek elszigeteltségeitek
3rd person plural elszigeteltségük elszigeteltségeik