főnök

See also: fonok and fónok

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈføːnøk]
• Hyphenation: fő‧nök
• Rhymes: -øk

Etymology 1

fő +‎ -nök

Noun

főnök (plural főnökök)

1. chief, boss

   Synonyms: vezető, vezér, igazgató

   Antonym: beosztott

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	főnök	főnökök
accusative	főnököt	főnököket
dative	főnöknek	főnököknek
instrumental	főnökkel	főnökökkel
causal-final	főnökért	főnökökért
translative	főnökké	főnökökké
terminative	főnökig	főnökökig
essive-formal	főnökként	főnökökként
essive-modal	—	—
inessive	főnökben	főnökökben
superessive	főnökön	főnökökön
adessive	főnöknél	főnököknél
illative	főnökbe	főnökökbe
sublative	főnökre	főnökökre
allative	főnökhöz	főnökökhöz
elative	főnökből	főnökökből
delative	főnökről	főnökökről
ablative	főnöktől	főnököktől
non-attributive possessive - singular	főnöké	főnököké
non-attributive possessive - plural	főnökéi	főnökökéi

Possessive forms of főnök
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	főnököm	főnökeim
2nd person sing.	főnököd	főnökeid
3rd person sing.	főnöke	főnökei
1st person plural	főnökünk	főnökeink
2nd person plural	főnökötök	főnökeitek
3rd person plural	főnökük	főnökeik

Derived terms

• főnöki
• főnöknő → apácafőnöknő
• főnökség

 

Compound words

• állomásfőnök
• csoportfőnök
• kabinetfőnök
• kampányfőnök
• konyhafőnök
• maffiafőnök
• műhelyfőnök
• osztályfőnök
• protokollfőnök
• raktárfőnök
• reklámfőnök
• rendfőnök
• rendőrfőnök
• sajtófőnök
• törzsfőnök

Etymology 2

főn (“foehn”, a type of wind) +‎ -ök (plural suffix)

Noun

főnök

1. nominative plural of főn

Further reading

• főnök in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN