gulya

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: gulþa

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Uncertain. Possibly a loanword from a Northeast Caucasian language. Compare Dargwa гула (gula, cattle kept for fattening). [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɡujɒ]
  • Hyphenation: gu‧lya
  • Rhymes: -jɒ

Noun[edit]

gulya (plural gulyák)

  1. herd (of cows)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative gulya gulyák
accusative gulyát gulyákat
dative gulyának gulyáknak
instrumental gulyával gulyákkal
causal-final gulyáért gulyákért
translative gulyává gulyákká
terminative gulyáig gulyákig
essive-formal gulyaként gulyákként
essive-modal
inessive gulyában gulyákban
superessive gulyán gulyákon
adessive gulyánál gulyáknál
illative gulyába gulyákba
sublative gulyára gulyákra
allative gulyához gulyákhoz
elative gulyából gulyákból
delative gulyáról gulyákról
ablative gulyától gulyáktól
non-attributive
possessive - singular
gulyáé gulyáké
non-attributive
possessive - plural
gulyáéi gulyákéi
Possessive forms of gulya
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gulyám gulyáim
2nd person sing. gulyád gulyáid
3rd person sing. gulyája gulyái
1st person plural gulyánk gulyáink
2nd person plural gulyátok gulyáitok
3rd person plural gulyájuk gulyáik

Coordinate terms[edit]

Derived terms[edit]

See also[edit]

References[edit]

  1. ^ gulya in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading[edit]

  • gulya in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN