integrálás

Hungarian

Etymology

integrál (“to integrate”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈintɛɡraːlaːʃ]
• Hyphenation: in‧teg‧rá‧lás
• Rhymes: -aːʃ

Noun

integrálás

1. (mathematics) integration

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	integrálás	integrálások
accusative	integrálást	integrálásokat
dative	integrálásnak	integrálásoknak
instrumental	integrálással	integrálásokkal
causal-final	integrálásért	integrálásokért
translative	integrálássá	integrálásokká
terminative	integrálásig	integrálásokig
essive-formal	integrálásként	integrálásokként
essive-modal	—	—
inessive	integrálásban	integrálásokban
superessive	integráláson	integrálásokon
adessive	integrálásnál	integrálásoknál
illative	integrálásba	integrálásokba
sublative	integrálásra	integrálásokra
allative	integráláshoz	integrálásokhoz
elative	integrálásból	integrálásokból
delative	integrálásról	integrálásokról
ablative	integrálástól	integrálásoktól
non-attributive possessive - singular	integrálásé	integrálásoké
non-attributive possessive - plural	integráláséi	integrálásokéi

Possessive forms of integrálás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	integrálásom	integrálásaim
2nd person sing.	integrálásod	integrálásaid
3rd person sing.	integrálása	integrálásai
1st person plural	integrálásunk	integrálásaink
2nd person plural	integrálásotok	integrálásaitok
3rd person plural	integrálásuk	integrálásaik