ismételt
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Verb[edit]
ismételt
Participle[edit]
ismételt
Adjective[edit]
ismételt (not comparable)
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | ismételt | ismételtek |
accusative | ismételtet | ismételteket |
dative | ismételtnek | ismételteknek |
instrumental | ismételttel | ismételtekkel |
causal-final | ismételtért | ismételtekért |
translative | ismételtté | ismételtekké |
terminative | ismételtig | ismételtekig |
essive-formal | ismételtként | ismételtekként |
essive-modal | — | — |
inessive | ismételtben | ismételtekben |
superessive | ismételten | ismételteken |
adessive | ismételtnél | ismételteknél |
illative | ismételtbe | ismételtekbe |
sublative | ismételtre | ismételtekre |
allative | ismételthez | ismételtekhez |
elative | ismételtből | ismételtekből |
delative | ismételtről | ismételtekről |
ablative | ismételttől | ismételtektől |
non-attributive possessive - singular |
ismételté | ismételteké |
non-attributive possessive - plural |
ismételtéi | ismételtekéi |
Further reading[edit]
- ismételt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN