jel

Hungarian

Etymology

From the same Finno-Ugric root *jälke as Finnish jälki and Estonian jälg

Pronunciation

• IPA: /ˈjɛl/

Noun

jel (plural jelek)

1. sign

Declension

declension of jel singular plural nominative jel jelek accusative jelt jeleket dative jelnek jeleknek instrumental jellel jelekkel causal-final jelért jelekért translative jellé jelekké terminative jelig jelekig essive-formal jelként jelekként essive-modal - - inessive jelben jelekben superessive jelen jeleken adessive jelnél jeleknél illative jelbe jelekbe sublative jelre jelekre allative jelhez jelekhez elative jelből jelekből delative jelről jelekről ablative jeltől jelektől

possessives of jel possessor singular possession plural possession 1st person sing. jelem jeleim 2nd person sing. jeled jeleid 3rd person sing. jele jelei 1st person plural jelünk jeleink 2nd person plural jeletek jeleitek 3rd person plural jelük jeleik

Derived terms

egyenlőségjel felkiáltójel gondolatjel idézőjel

jelkép jelleg jellem jelmez

jelöl jelnyelv jelszó jelvény

kérdőjel kötőjel személyjel zárójel

---

Latvian

Adverb

jel

1. do (imperative)

---

Lojban

Rafsi

jel

1. rafsi of jelca.

---

Old French

Alternative forms

• gel

Contraction

jel

1. Contraction of je + le (I […] it)
   • 12^th Century, Unknown, Raoul de Cambrai:

     « Jel vuel savoir, » ce dist li sor Gr.
     « Jel vous dirai, » B. li respondi.