jelen

See also jeleń

Czech

Etymology

From Proto-Slavic *(j)elenь.

Noun

jelen m

1. deer
2. stag (male deer)

Antonyms

• (stag): laň f

---

Hungarian

Pronunciation

• IPA: /ˈjɛlɛn/

• Audio

  (file)

• Hyphenation: je‧len

Adjective

jelen (not comparable)

1. present

   jelen idő - present tense

Derived terms

• jelen idő
• jelenleg
• jelenlét
• jelenség

Noun

jelen (plural jelenek)

1. present

Declension

declension of jelen singular plural nominative jelen jelenek accusative jelent jeleneket dative jelennek jeleneknek instrumental jelennel jelenekkel causal-final jelenért jelenekért translative jelenné jelenekké terminative jelenig jelenekig essive-formal jelenként jelenekként essive-modal - - inessive jelenben jelenekben superessive jelenen jeleneken adessive jelennél jeleneknél illative jelenbe jelenekbe sublative jelenre jelenekre allative jelenhez jelenekhez elative jelenből jelenekből delative jelenről jelenekről ablative jelentől jelenektől

possessives of jelen possessor singular possession plural possession 1st person sing. jelenem jeleneim 2nd person sing. jelened jeleneid 3rd person sing. jelene jelenei 1st person plural jelenünk jeleneink 2nd person plural jelenetek jeleneitek 3rd person plural jelenük jeleneik

---

Serbo-Croatian

Etymology

From Proto-Slavic *(j)elenь.

Pronunciation

• IPA: /jělen/
• Hyphenation: je‧len

Noun

jèlen m (Cyrillic spelling јѐлен)

1. male deer, buck, stag

Declension

    declension of jelen

	singular	plural
nominative	jèlen	jèleni
genitive	jèlena	jȅlēnā
dative	jèlenu	jèlenima
accusative	jèlena	jèlene
vocative	jèlene	jèleni
locative	jèlenu	jèlenima
instrumental	jèlenom	jèlenima

---

Slovene

Wikipedia ^sl

Etymology

From Proto-Slavic *(j)elenь.

Noun

jelen m anim.

1. deer (the animal)