koncert

Definition from Wiktionary, a free dictionary

Contents 1 Danish 1.1 Etymology 1.2 Pronunciation 1.3 Noun 1.3.1 Inflection 1.3.2 See also 2 Hungarian 2.1 Pronunciation 2.2 Noun 2.2.1 Declension 2.2.2 Synonyms

[edit] Danish

[edit] Etymology

From Italian concerto.

[edit] Pronunciation

• IPA: /kɔnsɛrt/, [kʰʌnˈsæɐ̯d̥]

[edit] Noun

koncert c. (singular definite koncerten, plural indefinite koncerter)

1. concert
2. recital
3. concerto

[edit] Inflection

[edit] See also

• Koncert on the Danish Wikipedia.da.Wikipedia

---

[edit] Hungarian

[edit] Pronunciation

• IPA: /ˈkontsɛrt/
• Hyphenation: kon‧cert

[edit] Noun

koncert (plural koncertek)

1. concert (a musical entertainment in which several voices or instruments take part)

[edit] Declension

declension of koncert singular plural nominative koncert koncertek accusative koncertet koncerteket dative koncertnek koncerteknek instrumental koncerttel koncertekkel causal-final koncertért koncertekért translative koncertté koncertekké terminative koncertig koncertekig essive-formal koncertként koncertekként essive-modal - - inessive koncertben koncertekben superessive koncerten koncerteken adessive koncertnél koncerteknél illative koncertbe koncertekbe sublative koncertre koncertekre allative koncerthez koncertekhez elative koncertből koncertekből delative koncertről koncertekről ablative koncerttől koncertektől

possessives of koncert possessor singular possession plural possession 1st person sing. koncertem koncertjeim 2nd person sing. koncerted koncertjeid 3rd person sing. koncertje koncertjei 1st person plural koncertünk koncertjeink 2nd person plural koncertetek koncertjeitek 3rd person plural koncertjük koncertjeik

[edit] Synonyms

• hangverseny