konszolidáció

Hungarian

Etymology

Borrowed from French consolidation. With Latinate -áció ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkonsolidaːt͡sijoː]
• Hyphenation: kon‧szo‧li‧dá‧ció
• Rhymes: -joː

Noun

konszolidáció (plural konszolidációk)

1. consolidation

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	konszolidáció	konszolidációk
accusative	konszolidációt	konszolidációkat
dative	konszolidációnak	konszolidációknak
instrumental	konszolidációval	konszolidációkkal
causal-final	konszolidációért	konszolidációkért
translative	konszolidációvá	konszolidációkká
terminative	konszolidációig	konszolidációkig
essive-formal	konszolidációként	konszolidációkként
essive-modal	—	—
inessive	konszolidációban	konszolidációkban
superessive	konszolidáción	konszolidációkon
adessive	konszolidációnál	konszolidációknál
illative	konszolidációba	konszolidációkba
sublative	konszolidációra	konszolidációkra
allative	konszolidációhoz	konszolidációkhoz
elative	konszolidációból	konszolidációkból
delative	konszolidációról	konszolidációkról
ablative	konszolidációtól	konszolidációktól
non-attributive possessive - singular	konszolidációé	konszolidációké
non-attributive possessive - plural	konszolidációéi	konszolidációkéi

Possessive forms of konszolidáció
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	konszolidációm	konszolidációim
2nd person sing.	konszolidációd	konszolidációid
3rd person sing.	konszolidációja	konszolidációi
1st person plural	konszolidációnk	konszolidációink
2nd person plural	konszolidációtok	konszolidációitok
3rd person plural	konszolidációjuk	konszolidációik

Derived terms

• konszolidációs

 

Related terms

• konszolidál

 

Further reading

• konszolidáció in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN