mechanika

Czech

Noun

mechanika f.

1. mechanics (physics)
2. drive (computing)

---

Hungarian

Pronunciation

• IPA: /ˈmɛhɒnikɒ/
• Hyphenation: me‧cha‧ni‧ka

Noun

mechanika

1. mechanics

Declension

declension of mechanika singular plural nominative mechanika mechanikák accusative mechanikát mechanikákat dative mechanikának mechanikáknak instrumental mechanikával mechanikákkal causal-final mechanikáért mechanikákért translative mechanikává mechanikákká terminative mechanikáig mechanikákig essive-formal mechanikaként mechanikákként essive-modal - - inessive mechanikában mechanikákban superessive mechanikán mechanikákon adessive mechanikánál mechanikáknál illative mechanikába mechanikákba sublative mechanikára mechanikákra allative mechanikához mechanikákhoz elative mechanikából mechanikákból delative mechanikáról mechanikákról ablative mechanikától mechanikáktól

possessives of mechanika possessor singular possession plural possession 1st person sing. mechanikám mechanikáim 2nd person sing. mechanikád mechanikáid 3rd person sing. mechanikája mechanikái 1st person plural mechanikánk mechanikáink 2nd person plural mechanikátok mechanikáitok 3rd person plural mechanikájuk mechanikáik

Derived terms

• mechanikai

---

Polish

Noun

mechanika f.

1. mechanics

   mechanika klasyczna – classical mechanics

   mechanika kwantowa – quantum mechanics

Declension

	Singular only
Nominative	mechanika
Genitive	mechaniki
Dative	mechanice
Accusative	mechanikę
Instrumental	mechaniką
Locative	mechanice
Vocative	mechaniko