megítélése

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

megítélés +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛɡiːteːleːʃɛ]
  • Hyphenation: meg‧íté‧lé‧se

Noun[edit]

megítélése

  1. third-person singular single-possession possessive of megítélés

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megítélése
accusative megítélését
dative megítélésének
instrumental megítélésével
causal-final megítéléséért
translative megítélésévé
terminative megítéléséig
essive-formal megítéléseként
essive-modal megítéléséül
inessive megítélésében
superessive megítélésén
adessive megítélésénél
illative megítélésébe
sublative megítélésére
allative megítéléséhez
elative megítéléséből
delative megítéléséről
ablative megítélésétől
non-attributive
possessive - singular
megítéléséé
non-attributive
possessive - plural
megítélésééi