menetel

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛnɛtɛl]
• Hyphenation: me‧ne‧tel
• Rhymes: -ɛl

Etymology 1

menet +‎ -el (verb-forming suffix)

Verb

menetel

2. (intransitive) to march

   Synonym: masíroz

Conjugation

conjugation of menetel

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	menetelek	menetelsz	menetel	menetelünk	meneteltek	menetelnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	meneteltem	meneteltél	menetelt	meneteltünk	meneteltetek	meneteltek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. menetelni fog.
	Archaic Preterit	Indef.	menetelék	menetelél	menetele	menetelénk	menetelétek	menetelének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. menetel vala, menetelt vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	menetelendek	menetelendesz	menetelend	menetelendünk	menetelendetek	menetelendenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	menetelnék	menetelnél	menetelne	menetelnénk	menetelnétek	menetelnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. menetelt volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	meneteljek	menetelj or meneteljél	meneteljen	meneteljünk	meneteljetek	meneteljenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. menetelt légyen
Infinitive	menetelni		menetelnem	menetelned	menetelnie	menetelnünk	menetelnetek	menetelniük
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	menetelés		menetelő	menetelt	―	menetelve (menetelvén)

potential conjugation of menetel

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	menetelhetek	menetelhetsz	menetelhet	menetelhetünk	menetelhettek	menetelhetnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	menetelhettem	menetelhettél	menetelhetett	menetelhettünk	menetelhettetek	menetelhettek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Preterit	Indef.	menetelheték	menetelhetél	menetelhete	menetelheténk	menetelhetétek	menetelhetének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. menetelhet vala, menetelhetett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	menetelhetendek or menetelandhatok	menetelhetendesz or menetelandhatsz	menetelhetend or menetelandhat	menetelhetendünk or menetelandhatunk	menetelhetendetek or menetelandhattok	menetelhetendenek or menetelandhatnak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	menetelhetnék	menetelhetnél	menetelhetne	menetelhetnénk	menetelhetnétek	menetelhetnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. menetelhetett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	menetelhessek	menetelhess or menetelhessél	menetelhessen	menetelhessünk	menetelhessetek	menetelhessenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. menetelhetett légyen
Inf.	(menetelhetni)		(menetelhetnem)	(menetelhetned)	(menetelhetnie)	(menetelhetnünk)	(menetelhetnetek)	(menetelhetniük)
Positive adjective			―	Neg. adj.	―	Adv. part.	(menetelhetve / menetelhetvén)

Etymology 2

From the men- stem of megy (“to go”) +‎ -etel (noun-forming suffix).

Noun

menetel (usually uncountable, plural menetelek)

2. verbal noun of megy: going, proceeding, progressing, advancing (mostly used in compounds and phrases)

   Synonym: menés

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	menetel	menetelek
accusative	menetelt	meneteleket
dative	menetelnek	meneteleknek
instrumental	menetellel	menetelekkel
causal-final	menetelért	menetelekért
translative	menetellé	menetelekké
terminative	menetelig	menetelekig
essive-formal	menetelként	menetelekként
essive-modal	—	—
inessive	menetelben	menetelekben
superessive	menetelen	meneteleken
adessive	menetelnél	meneteleknél
illative	menetelbe	menetelekbe
sublative	menetelre	menetelekre
allative	menetelhez	menetelekhez
elative	menetelből	menetelekből
delative	menetelről	menetelekről
ablative	meneteltől	menetelektől
non-attributive possessive - singular	menetelé	meneteleké
non-attributive possessive - plural	meneteléi	menetelekéi

Possessive forms of menetel
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	menetelem	meneteleim
2nd person sing.	meneteled	meneteleid
3rd person sing.	menetele	menetelei
1st person plural	menetelünk	meneteleink
2nd person plural	meneteletek	meneteleitek
3rd person plural	menetelük	meneteleik

Derived terms

• előmenetel

 

Related terms

• férjhezmenetel
• hátramenetel
• kimenetel
• mennybemenetel
• tönkremenetel

 

Further reading

• (to march): menetel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (going, proceeding): menetel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN