mező

Hungarian

Etymology

From Proto-Ugric *mećɜ- (“to put on clothing, to don”)

Pronunciation

• IPA: /ˈmɛzøː/
• Hyphenation: me‧ző

Noun

mező (plural mezők)

1. field (wide, open space that is usually used to grow crops or to hold farm animals)

Declension

Variations in possessive forms: mezője/mezeje, mezőjük/mezejük; in all plural forms: ő/e

declension of mező singular plural nominative mező mezők accusative mezőt mezőket dative mezőnek mezőknek instrumental mezővel mezőkkel causal-final mezőért mezőkért translative mezővé mezőkké terminative mezőig mezőkig essive-formal mezőként mezőkként essive-modal - - inessive mezőben mezőkben superessive mezőn mezőkön adessive mezőnél mezőknél illative mezőbe mezőkbe sublative mezőre mezőkre allative mezőhöz mezőkhöz elative mezőből mezőkből delative mezőről mezőkről ablative mezőtől mezőktől

possessives of mező possessor singular possession plural possession 1st person sing. mezőm mezőim 2nd person sing. meződ mezőid 3rd person sing. mezője mezői 1st person plural mezőnk mezőink 2nd person plural mezőtök mezőitek 3rd person plural mezőjük mezőik

Derived terms

• aknamező
• Elíziumi mezők
• mezei
• mezőgazda
• mezőgazdaság
• mezőgazdász