munkavégzés

Hungarian

Etymology

munka (“work”) +‎ végzés (“carrying out, execution”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmuŋkɒveːɡzeːʃ]
• Hyphenation: mun‧ka‧vég‧zés

Noun

munkavégzés (plural munkavégzések)

1. work, workmanship (the manner, style and quality of carrying out one's work)

   a munkavégzés új módszerei ― new methods of work

   hanyag munkavégzés ― sloppy workmanship

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	munkavégzés	munkavégzések
accusative	munkavégzést	munkavégzéseket
dative	munkavégzésnek	munkavégzéseknek
instrumental	munkavégzéssel	munkavégzésekkel
causal-final	munkavégzésért	munkavégzésekért
translative	munkavégzéssé	munkavégzésekké
terminative	munkavégzésig	munkavégzésekig
essive-formal	munkavégzésként	munkavégzésekként
essive-modal	—	—
inessive	munkavégzésben	munkavégzésekben
superessive	munkavégzésen	munkavégzéseken
adessive	munkavégzésnél	munkavégzéseknél
illative	munkavégzésbe	munkavégzésekbe
sublative	munkavégzésre	munkavégzésekre
allative	munkavégzéshez	munkavégzésekhez
elative	munkavégzésből	munkavégzésekből
delative	munkavégzésről	munkavégzésekről
ablative	munkavégzéstől	munkavégzésektől
non-attributive possessive - singular	munkavégzésé	munkavégzéseké
non-attributive possessive - plural	munkavégzéséi	munkavégzésekéi

Possessive forms of munkavégzés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	munkavégzésem	munkavégzéseim
2nd person sing.	munkavégzésed	munkavégzéseid
3rd person sing.	munkavégzése	munkavégzései
1st person plural	munkavégzésünk	munkavégzéseink
2nd person plural	munkavégzésetek	munkavégzéseitek
3rd person plural	munkavégzésük	munkavégzéseik