numera

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: númera

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

EB1911 - Volume 01 - Page 001 - 1.svg This entry lacks etymological information. If you are familiar with the origin of this term, please add it to the page as described here.
Particularly: “where did the change in meaning come from?”

From a conjugated form of Latin numero.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈnumɛrɒ/
  • Hyphenation: nu‧me‧ra

Noun[edit]

numera (plural numerák)

  1. (slang) sexual intercourse
    • 1987, Por: regény, Ferenc Temesi, Vol. 2, p. 9:
      Úgy látszik, a kétórás numerák se segítenek, srácok, mondta borúsan Gall.
    • 2000, Hócipő, Vol. 2, p. 5:
      Azaz a prostitúciót elméletileg már lehet űzni, de azért a lányoknak sem ártana a numerák értelmezéséhez két diploma, a védett övezetek beméréséhez pedig egy szextáns, nem beszélve a razziázó körzeti alezredesekről.
    • 2000, Demokrata, Vol. 4, p. 110:
      Aztán hallottunk ugyancsak álságos dumákat, hogy hol lenne jobb, sátorban vagy bodegában, és hogy miként lehet megmosakodni a numerák után, ha nincs víz.

Declension[edit]

Derived terms[edit]


Italian[edit]

Verb[edit]

numera

  1. third-person singular present indicative of numerare
  2. second-person singular imperative of numerare

Anagrams[edit]


Latin[edit]

Verb[edit]

numerā

  1. first-person singular present active imperative of numerō

Lower Sorbian[edit]

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

numera

  1. genitive singular of numer
  2. nominative dual of numer
  3. accusative dual of numer

Spanish[edit]

Verb[edit]

numera

  1. Third-person singular (él, ella, also used with usted?) present indicative form of numerar.
  2. Informal second-person singular () affirmative imperative form of numerar.

Swedish[edit]

Adverb[edit]

numera (not comparable)

  1. nowadays; in the present time or era

See also[edit]


Portuguese[edit]

Verb[edit]

numera

  1. third-person singular (ele and ela, also used with você and others) present indicative of numerar
  2. second-person singular (tu) affirmative imperative of numerar