olimpikon

Hungarian

Etymology

Coined from the neuter form of the Ancient Greek Ὀλυμπικός (Olumpikós, “Olympic”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈolimpikon]
• Hyphenation: olim‧pi‧kon
• Rhymes: -on

Noun

olimpikon (plural olimpikonok)

1. participant in the Olympic Games; Olympian

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	olimpikon	olimpikonok
accusative	olimpikont	olimpikonokat
dative	olimpikonnak	olimpikonoknak
instrumental	olimpikonnal	olimpikonokkal
causal-final	olimpikonért	olimpikonokért
translative	olimpikonná	olimpikonokká
terminative	olimpikonig	olimpikonokig
essive-formal	olimpikonként	olimpikonokként
essive-modal	—	—
inessive	olimpikonban	olimpikonokban
superessive	olimpikonon	olimpikonokon
adessive	olimpikonnál	olimpikonoknál
illative	olimpikonba	olimpikonokba
sublative	olimpikonra	olimpikonokra
allative	olimpikonhoz	olimpikonokhoz
elative	olimpikonból	olimpikonokból
delative	olimpikonról	olimpikonokról
ablative	olimpikontól	olimpikonoktól
non-attributive possessive - singular	olimpikoné	olimpikonoké
non-attributive possessive - plural	olimpikonéi	olimpikonokéi

Related terms

• olimpia
• olimpiai játékok
• olimpiász

 

Further reading

• olimpikon in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN