próba

Definition from Wiktionary, a free dictionary

Contents 1 Hungarian 1.1 Pronunciation 1.2 Noun 1.2.1 Declension 1.2.2 Derived terms 2 Polish 2.1 Pronunciation 2.2 Noun 2.2.1 Declension

[edit] Hungarian

[edit] Pronunciation

• IPA: /ˈproːbɒ/
• Hyphenation: pró‧ba

[edit] Noun

próba (plural próbák)

1. test, testing, trial
2. sample, specimen
3. fitting (clothes)
4. rehearsal (theater)

[edit] Declension

declension of próba singular plural nominative próba próbák accusative próbát próbákat dative próbának próbáknak instrumental próbával próbákkal causal-final próbáért próbákért translative próbává próbákká terminative próbáig próbákig essive-formal próbaként próbákként essive-modal - - inessive próbában próbákban superessive próbán próbákon adessive próbánál próbáknál illative próbába próbákba sublative próbára próbákra allative próbához próbákhoz elative próbából próbákból delative próbáról próbákról ablative próbától próbáktól

possessives of próba possessor singular possession plural possession 1st person sing. próbám próbáim 2nd person sing. próbád próbáid 3rd person sing. próbája próbái 1st person plural próbánk próbáink 2nd person plural próbátok próbáitok 3rd person plural próbájuk próbáik

[edit] Derived terms

• próbababa
• próbafülke
• próbaidő
• próbál

---

[edit] Polish

[edit] Pronunciation

• IPA: [ˈpruba]

[edit] Noun

próba f.

1. rehearsal
2. attempt, effort, test, trial, try
3. sample

[edit] Declension

	Singular	Plural
Nominative	próba	próby
Genitive	próby	prób
Dative	próbie	próbom
Accusative	próbę	próby
Instrumental	próbą	próbami
Locative	próbie	próbach
Vocative	próbo	próby