rág

See also rag, and råg

Hungarian

Etymology

rá + -g

Pronunciation

• IPA: /ˈraːɡ/

Verb

rág

1. to chew

Conjugation

conjugation of rág

Infinitive			rágni
Past participle			rágott
Present participle			rágó
Future participle			rágandó
Adverbial participle			rágva
Potential			rághat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative Mood	Present	Indefinite	rágok	rágsz	rág	rágunk	rágtok	rágnak
		Definite	rágom én téged/titeket ráglak	rágod	rágja	rágjuk	rágjátok	rágják
	Past	Indefinite	rágtam	rágtál	rágott	rágtunk	rágtatok	rágtak
		Definite	rágtam én téged/titeket rágtalak	rágtad	rágta	rágtuk	rágtátok	rágták
Conditional Mood	Present	Indefinite	rágnék	rágnál	rágna	rágnánk	rágnátok	rágnának
		Definite	rágnám én téged/titeket rágnálak	rágnád	rágná	rágnánk	rágnátok	rágnák
Subjunctive Mood	Present	Indefinite	rágjak	rágj or rágjál	rágjon	rágjunk	rágjatok	rágjanak
		Definite	rágjam én téged/titeket rágjalak	rágd or rágjad	rágja	rágjuk	rágjátok	rágják
Conjugated Infinitive			rágnom	rágnod	rágnia	rágnunk	rágnotok	rágniuk

Derived terms

• rágalom
• rágós

With verb prefixes

• átrág v
• berág v
• elrág v
• kirág v
• lerág v
• megrág v
• szétrág v
• telerág v
• végigrág v