séf

See also: sef, sêf, šef, șef, şef, and šéf

Hungarian[edit]

From French chef de cuisine (literally, "head of the kitchen").

séf (plural séfek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	séf	séfek
accusative	séfet	séfeket
dative	séfnek	séfeknek
instrumental	séffel	séfekkel
causal-final	séfért	séfekért
translative	séffé	séfekké
terminative	séfig	séfekig
essive-formal	séfként	séfekként
essive-modal	—	—
inessive	séfben	séfekben
superessive	séfen	séfeken
adessive	séfnél	séfeknél
illative	séfbe	séfekbe
sublative	séfre	séfekre
allative	séfhez	séfekhez
elative	séfből	séfekből
delative	séfről	séfekről
ablative	séftől	séfektől
non-attributive possessive - singular	séfé	séfeké
non-attributive possessive - plural	séféi	séfekéi