stoppol

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈʃtopːol/
  • Hyphenation: stop‧pol

Etymology 1[edit]

From English to stop [1] +‎ -ol.

Verb[edit]

stoppol

  1. (transitive) to stop
  2. to hitchhike
Conjugation[edit]
Derived terms[edit]

Etymology 2[edit]

From German stopfen (to stuff) +‎ -ol.

Verb[edit]

stoppol

  1. to darn
Conjugation[edit]
Derived terms[edit]

(With verbal prefixes):

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2