szigony
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Of unknown origin.[1]
Pronunciation[edit]
Noun[edit]
szigony (plural szigonyok)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szigony | szigonyok |
| accusative | szigonyt | szigonyokat |
| dative | szigonynak | szigonyoknak |
| instrumental | szigonnyal | szigonyokkal |
| causal-final | szigonyért | szigonyokért |
| translative | szigonnyá | szigonyokká |
| terminative | szigonyig | szigonyokig |
| essive-formal | szigonyként | szigonyokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szigonyban | szigonyokban |
| superessive | szigonyon | szigonyokon |
| adessive | szigonynál | szigonyoknál |
| illative | szigonyba | szigonyokba |
| sublative | szigonyra | szigonyokra |
| allative | szigonyhoz | szigonyokhoz |
| elative | szigonyból | szigonyokból |
| delative | szigonyról | szigonyokról |
| ablative | szigonytól | szigonyoktól |
| non-attributive possessive - singular |
szigonyé | szigonyoké |
| non-attributive possessive - plural |
szigonyéi | szigonyokéi |
| Possessive forms of szigony | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szigonyom | szigonyaim |
| 2nd person sing. | szigonyod | szigonyaid |
| 3rd person sing. | szigonya | szigonyai |
| 1st person plural | szigonyunk | szigonyaink |
| 2nd person plural | szigonyotok | szigonyaitok |
| 3rd person plural | szigonyuk | szigonyaik |
Derived terms[edit]
Expressions
References[edit]
- ^ szigony in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading[edit]
- szigony in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN