tökéletes

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

tökél +‎ -et + -es[1]

(This etymology is missing or incomplete. Please add to it, or discuss it at the Etymology scriptorium. Particularly: “What do these parts mean?”)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtøkeːlɛtɛʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: tö‧ké‧le‧tes
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective[edit]

tökéletes (comparative tökéletesebb, superlative legtökéletesebb)

  1. perfect, flawless
    Synonyms: hibátlan, hiánytalan, kifogástalan

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tökéletes tökéletesek
accusative tökéleteset tökéleteseket
dative tökéletesnek tökéleteseknek
instrumental tökéletessel tökéletesekkel
causal-final tökéletesért tökéletesekért
translative tökéletessé tökéletesekké
terminative tökéletesig tökéletesekig
essive-formal tökéletesként tökéletesekként
essive-modal
inessive tökéletesben tökéletesekben
superessive tökéletesen tökéleteseken
adessive tökéletesnél tökéleteseknél
illative tökéletesbe tökéletesekbe
sublative tökéletesre tökéletesekre
allative tökéleteshez tökéletesekhez
elative tökéletesből tökéletesekből
delative tökéletesről tökéletesekről
ablative tökéletestől tökéletesektől
non-attributive
possessive - singular
tökéletesé tökéleteseké
non-attributive
possessive - plural
tökéleteséi tökéletesekéi

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ tökéletes in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading[edit]