tartozék

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

tartozik +‎ -ék

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtɒrtozeːk]
  • Hyphenation: tar‧to‧zék
  • Rhymes: -eːk

Noun[edit]

tartozék (plural tartozékok)

  1. accessory (attachment)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tartozék tartozékok
accusative tartozékot tartozékokat
dative tartozéknak tartozékoknak
instrumental tartozékkal tartozékokkal
causal-final tartozékért tartozékokért
translative tartozékká tartozékokká
terminative tartozékig tartozékokig
essive-formal tartozékként tartozékokként
essive-modal
inessive tartozékban tartozékokban
superessive tartozékon tartozékokon
adessive tartozéknál tartozékoknál
illative tartozékba tartozékokba
sublative tartozékra tartozékokra
allative tartozékhoz tartozékokhoz
elative tartozékból tartozékokból
delative tartozékról tartozékokról
ablative tartozéktól tartozékoktól
non-attributive
possessive - singular
tartozéké tartozékoké
non-attributive
possessive - plural
tartozékéi tartozékokéi
Possessive forms of tartozék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tartozékom tartozékaim
2nd person sing. tartozékod tartozékaid
3rd person sing. tartozéka tartozékai
1st person plural tartozékunk tartozékaink
2nd person plural tartozékotok tartozékaitok
3rd person plural tartozékuk tartozékaik

Further reading[edit]