tolvaj

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin, perhaps from Proto-Ugric.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtolvɒj]
• Hyphenation: tol‧vaj
• Rhymes: -ɒj

Noun

tolvaj (plural tolvajok)

1. thief (one who carries out theft)

   Fogják meg, tolvaj! ― Thief! Catch him!

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	tolvaj	tolvajok
accusative	tolvajt	tolvajokat
dative	tolvajnak	tolvajoknak
instrumental	tolvajjal	tolvajokkal
causal-final	tolvajért	tolvajokért
translative	tolvajjá	tolvajokká
terminative	tolvajig	tolvajokig
essive-formal	tolvajként	tolvajokként
essive-modal	—	—
inessive	tolvajban	tolvajokban
superessive	tolvajon	tolvajokon
adessive	tolvajnál	tolvajoknál
illative	tolvajba	tolvajokba
sublative	tolvajra	tolvajokra
allative	tolvajhoz	tolvajokhoz
elative	tolvajból	tolvajokból
delative	tolvajról	tolvajokról
ablative	tolvajtól	tolvajoktól
non-attributive possessive - singular	tolvajé	tolvajoké
non-attributive possessive - plural	tolvajéi	tolvajokéi

Possessive forms of tolvaj
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tolvajom	tolvajaim
2nd person sing.	tolvajod	tolvajaid
3rd person sing.	tolvaja	tolvajai
1st person plural	tolvajunk	tolvajaink
2nd person plural	tolvajotok	tolvajaitok
3rd person plural	tolvajuk	tolvajaik

Derived terms

• tolvajlás
• tolvajság

 

Compound words

• tolvajnyelv
• zsebtolvaj

 

Expressions

• alkalom szüli a tolvajt

 

Descendants

• → Serbo-Croatian:

  Cyrillic script: то̀лвај

  Latin script: tòlvaj

• → Romanian: tulai
• → Slovene: tolovȃj
• → Ottoman Turkish: طولوای (tulvay)

Further reading

• tolvaj in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN