triangulum

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: Triangulum

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin triangulum (triangle).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈtriʲɒŋɡulum/
  • Hyphenation: tri‧an‧gu‧lum

Noun[edit]

triangulum (plural triangulumok)

  1. (geometry, archaic) triangle (polygon with three sides and three angles)
    • 1830, Mózes Kézy, A’ fizikának rövid rajzolatja,[1] chapter 4, page 68:
      ABC, egyenes szegeletű triangulum, mellynek hypotenusája AC verticalis erányban vagyon. Látni való tehát hogy ha az egyenes szegeletű triangulum úgy helyheztetődik, hogy annak hypotenusája verticaliter feküdjék, a’ melly idő alatt futná el a’ test szabad esés által ezen hypotenusát, éppen annyi idő alatt futja meg a’ felső cathetust, mint hajlott lineát.
  2. (music) triangle (percussion instrument)

Declension[edit]

Synonyms[edit]


Latin[edit]

Etymology[edit]

From triangulus (three-cornered, triangular).

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

triangulum n (genitive triangulī); second declension

  1. triangle

Inflection[edit]

Second declension neuter.

Number Singular Plural
nominative triangulum triangula
genitive triangulī triangulōrum
dative triangulō triangulīs
accusative triangulum triangula
ablative triangulō triangulīs
vocative triangulum triangula

Synonyms[edit]

Descendants[edit]

Adjective[edit]

triangulum

  1. nominative neuter singular of triangulus
  2. accusative masculine singular of triangulus
  3. accusative neuter singular of triangulus
  4. vocative neuter singular of triangulus

Related terms[edit]