vőlegény

Definition from Wiktionary, a free dictionary

Contents 1 Hungarian 1.1 Etymology 1.2 Pronunciation 1.3 Noun 1.3.1 Declension 1.4 See also

[edit] Hungarian

[edit] Etymology

From the verb vesz (“‘to buy’”) → it's present participle vevő (“‘buyer’”) → vő + legény (“‘young man’”)

[edit] Pronunciation

• IPA: /ˈvøːlɛgeːɲ/
• Hyphenation: vő‧le‧gény

[edit] Noun

vőlegény (plural vőlegények)

1. fiancé (a man who is engaged to be married)
2. bridegroom, groom (a man about to be married)

[edit] Declension

declension of vőlegény singular plural nominative vőlegény vőlegények accusative vőlegényt vőlegényeket dative vőlegénynek vőlegényeknek instrumental vőlegénnyel vőlegényekkel causal-final vőlegényért vőlegényekért translative vőlegénnyé vőlegényekké terminative vőlegényig vőlegényekig essive-formal vőlegényként vőlegényekként essive-modal - - inessive vőlegényben vőlegényekben superessive vőlegényen vőlegényeken adessive vőlegénynél vőlegényeknél illative vőlegénybe vőlegényekbe sublative vőlegényre vőlegényekre allative vőlegényhez vőlegényekhez elative vőlegényből vőlegényekből delative vőlegényről vőlegényekről ablative vőlegénytől vőlegényektől

possessives of vőlegény possessor singular possession plural possession 1st person sing. vőlegényem vőlegényeim 2nd person sing. vőlegényed vőlegényeid 3rd person sing. vőlegénye vőlegényei 1st person plural vőlegényünk vőlegényeink 2nd person plural vőlegényetek vőlegényeitek 3rd person plural vőlegényük vőlegényeik

[edit] See also

• menyasszony
• eljegyzés
• esküvő