vagány

See also: vágány

Hungarian[edit]

From the German Vagant, from the French vagant (“vagabond”), from vaguer (“to stray”), from the Latin vagārī (“to wander”), from vagus (“wandering”).

vagány (comparative vagányabb, superlative legvagányabb)

(dated) tough, rough, ruffianly (ready to do things that are usually considered dangerous)
Synonym: csibész
(informal) cool (appealing by its rough/tough looks)
Synonyms: menő, laza

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	vagány	vagányak
accusative	vagányat	vagányakat
dative	vagánynak	vagányaknak
instrumental	vagánnyal	vagányakkal
causal-final	vagányért	vagányakért
translative	vagánnyá	vagányakká
terminative	vagányig	vagányakig
essive-formal	vagányként	vagányakként
essive-modal	—	—
inessive	vagányban	vagányakban
superessive	vagányon	vagányakon
adessive	vagánynál	vagányaknál
illative	vagányba	vagányakba
sublative	vagányra	vagányakra
allative	vagányhoz	vagányakhoz
elative	vagányból	vagányakból
delative	vagányról	vagányakról
ablative	vagánytól	vagányaktól
non-attributive possessive - singular	vagányé	vagányaké
non-attributive possessive - plural	vagányéi	vagányakéi

vagány (plural vagányok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	vagány	vagányok
accusative	vagányt	vagányokat
dative	vagánynak	vagányoknak
instrumental	vagánnyal	vagányokkal
causal-final	vagányért	vagányokért
translative	vagánnyá	vagányokká
terminative	vagányig	vagányokig
essive-formal	vagányként	vagányokként
essive-modal	—	—
inessive	vagányban	vagányokban
superessive	vagányon	vagányokon
adessive	vagánynál	vagányoknál
illative	vagányba	vagányokba
sublative	vagányra	vagányokra
allative	vagányhoz	vagányokhoz
elative	vagányból	vagányokból
delative	vagányról	vagányokról
ablative	vagánytól	vagányoktól
non-attributive possessive - singular	vagányé	vagányoké
non-attributive possessive - plural	vagányéi	vagányokéi