államtitkár

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

állam ‎(state) +‎ titkár ‎(secretary)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈaːlːɒmtitkaːr/
  • (file)
  • Hyphenation: ál‧lam‧tit‧kár

Noun[edit]

államtitkár ‎(plural államtitkárok)

  1. undersecretary

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative államtitkár államtitkárok
accusative államtitkárt államtitkárokat
dative államtitkárnak államtitkároknak
instrumental államtitkárral államtitkárokkal
causal-final államtitkárért államtitkárokért
translative államtitkárrá államtitkárokká
terminative államtitkárig államtitkárokig
essive-formal államtitkárként államtitkárokként
essive-modal
inessive államtitkárban államtitkárokban
superessive államtitkáron államtitkárokon
adessive államtitkárnál államtitkároknál
illative államtitkárba államtitkárokba
sublative államtitkárra államtitkárokra
allative államtitkárhoz államtitkárokhoz
elative államtitkárból államtitkárokból
delative államtitkárról államtitkárokról
ablative államtitkártól államtitkároktól
Possessive forms of államtitkár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. államtitkárom államtitkáraim
2nd person sing. államtitkárod államtitkáraid
3rd person sing. államtitkára államtitkárai
1st person plural államtitkárunk államtitkáraink
2nd person plural államtitkárotok államtitkáraitok
3rd person plural államtitkáruk államtitkáraik