ásít

See also: asit, aşît, and -ašit

Hungarian

Etymology

From the onomatopoeia á (“to gape”) +‎ -s (frequentative suffix) + -ít (instantaneous-causative suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːʃiːt]
• Hyphenation: ásít
• Rhymes: -iːt

Verb

ásít

1. (intransitive) to yawn (to open the mouth widely and take a long, rather deep breath, often because one is tired or bored)
2. (intransitive) to yawn, gape (to display a gap, to present a wide opening)

Conjugation

conjugation of ásít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	ásítok	ásítasz	ásít	ásítunk	ásítotok	ásítanak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	ásítottam	ásítottál	ásított	ásítottunk	ásítottatok	ásítottak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. ásítani fog.
	Archaic Preterit	Indef.	ásíték	ásítál	ásíta	ásítánk	ásítátok	ásítának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. ásít vala, ásított vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	ásítandok	ásítandasz	ásítand	ásítandunk	ásítandotok	ásítandanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	ásítanék	ásítanál	ásítana	ásítanánk	ásítanátok	ásítanának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. ásított volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	ásítsak	ásíts or ásítsál	ásítson	ásítsunk	ásítsatok	ásítsanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. ásított légyen
Infinitive	ásítani		ásítanom	ásítanod	ásítania	ásítanunk	ásítanotok	ásítaniuk
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	ásítás		ásító	ásított	―	ásítva (ásítván)

potential conjugation of ásít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	ásíthatok	ásíthatsz	ásíthat	ásíthatunk	ásíthattok	ásíthatnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	ásíthattam	ásíthattál	ásíthatott	ásíthattunk	ásíthattatok	ásíthattak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Preterit	Indef.	ásíthaték	ásíthatál	ásíthata	ásíthatánk	ásíthatátok	ásíthatának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. ásíthat vala, ásíthatott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	ásíthatandok or ásítandhatok	ásíthatandasz or ásítandhatsz	ásíthatand or ásítandhat	ásíthatandunk or ásítandhatunk	ásíthatandotok or ásítandhattok	ásíthatandanak or ásítandhatnak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	ásíthatnék	ásíthatnál	ásíthatna	ásíthatnánk	ásíthatnátok	ásíthatnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. ásíthatott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	ásíthassak	ásíthass or ásíthassál	ásíthasson	ásíthassunk	ásíthassatok	ásíthassanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. ásíthatott légyen
Inf.	(ásíthatni)		(ásíthatnom)	(ásíthatnod)	(ásíthatnia)	(ásíthatnunk)	(ásíthatnotok)	(ásíthatniuk)
Positive adjective			―	Neg. adj.	―	Adv. part.	(ásíthatva / ásíthatván)

Derived terms

• ásítás
• ásítgat
• ásítozik

 

(With verbal prefixes):

• beleásít

Further reading

• ásít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ásít in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)