éneklés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From énekel +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːnɛkleːʃ]
  • Hyphenation: ének‧lés

Noun[edit]

éneklés (plural éneklések)

  1. singing

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative éneklés éneklések
accusative éneklést énekléseket
dative éneklésnek énekléseknek
instrumental énekléssel éneklésekkel
causal-final éneklésért éneklésekért
translative énekléssé éneklésekké
terminative éneklésig éneklésekig
essive-formal éneklésként éneklésekként
essive-modal
inessive éneklésben éneklésekben
superessive éneklésen énekléseken
adessive éneklésnél énekléseknél
illative éneklésbe éneklésekbe
sublative éneklésre éneklésekre
allative énekléshez éneklésekhez
elative éneklésből éneklésekből
delative éneklésről éneklésekről
ablative énekléstől éneklésektől
Possessive forms of éneklés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. éneklésem énekléseim
2nd person sing. éneklésed énekléseid
3rd person sing. éneklése éneklései
1st person plural éneklésünk énekléseink
2nd person plural éneklésetek énekléseitek
3rd person plural éneklésük énekléseik

Derived terms[edit]