érzet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

érez +‎ -et

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːrzɛt]
  • Hyphenation: ér‧zet

Noun[edit]

érzet ‎(plural érzetek)

  1. feeling, sensation

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érzet érzetek
accusative érzetet érzeteket
dative érzetnek érzeteknek
instrumental érzettel érzetekkel
causal-final érzetért érzetekért
translative érzetté érzetekké
terminative érzetig érzetekig
essive-formal érzetként érzetekként
essive-modal
inessive érzetben érzetekben
superessive érzeten érzeteken
adessive érzetnél érzeteknél
illative érzetbe érzetekbe
sublative érzetre érzetekre
allative érzethez érzetekhez
elative érzetből érzetekből
delative érzetről érzetekről
ablative érzettől érzetektől
Possessive forms of érzet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érzetem érzeteim
2nd person sing. érzeted érzeteid
3rd person sing. érzete érzetei
1st person plural érzetünk érzeteink
2nd person plural érzetetek érzeteitek
3rd person plural érzetük érzeteik

Derived terms[edit]