étel

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: etel and -etel

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

eszik +‎ -tel

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːtɛl]
  • Hyphenation: étel

Noun[edit]

étel ‎(plural ételek)

  1. food

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative étel ételek
accusative ételt ételeket
dative ételnek ételeknek
instrumental étellel ételekkel
causal-final ételért ételekért
translative étellé ételekké
terminative ételig ételekig
essive-formal ételként ételekként
essive-modal
inessive ételben ételekben
superessive ételen ételeken
adessive ételnél ételeknél
illative ételbe ételekbe
sublative ételre ételekre
allative ételhez ételekhez
elative ételből ételekből
delative ételről ételekről
ablative ételtől ételektől
Possessive forms of étel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ételem ételeim
2nd person sing. ételed ételeid
3rd person sing. étele ételei
1st person plural ételünk ételeink
2nd person plural ételetek ételeitek
3rd person plural ételük ételeik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]