étel

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: etel and -etel

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

eszik +‎ -tel

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːtɛl]
  • Hyphenation: étel
  • Rhymes: -ɛl

Noun[edit]

étel (plural ételek)

  1. food
    Synonyms: ennivaló, élelmiszer, táplálék, élelem, étek, elemózsia, eledel, harapnivaló, kaja

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative étel ételek
accusative ételt ételeket
dative ételnek ételeknek
instrumental étellel ételekkel
causal-final ételért ételekért
translative étellé ételekké
terminative ételig ételekig
essive-formal ételként ételekként
essive-modal
inessive ételben ételekben
superessive ételen ételeken
adessive ételnél ételeknél
illative ételbe ételekbe
sublative ételre ételekre
allative ételhez ételekhez
elative ételből ételekből
delative ételről ételekről
ablative ételtől ételektől
non-attributive
possessive - singular
ételé ételeké
non-attributive
possessive - plural
ételéi ételekéi
Possessive forms of étel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ételem ételeim
2nd person sing. ételed ételeid
3rd person sing. étele ételei
1st person plural ételünk ételeink
2nd person plural ételetek ételeitek
3rd person plural ételük ételeik

Derived terms[edit]

See also[edit]

Further reading[edit]