ítélet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ítél(to judge) +‎ -et

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈiːteːlɛt]
  • Hyphenation: íté‧let

Noun[edit]

ítélet ‎(plural ítéletek)

  1. judgment, opinion (conclusion or result of judging)
    • 2003, Szakály, Sándor, “20. századi történelmünk személyiségei – és megítélésük a történelmünkben”, in Korunk[1], volume 14, number 12:
      A történelmet a személyiségek alakítják, és a történelem „termeli ki” a személyiségeket, hogy azután egyben ítéletet is alkosson, mondjon róluk. Az ítéletet alkotó azonban igazán nem is a történelem, hanem a kortársak, illetve az utókor.
  2. (law) judgment (act of determining, as in courts of law, what is conformable to law and justice)
  3. (logic) proposition (assertion which can be considered true or false)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ítélet ítéletek
accusative ítéletet ítéleteket
dative ítéletnek ítéleteknek
instrumental ítélettel ítéletekkel
causal-final ítéletért ítéletekért
translative ítéletté ítéletekké
terminative ítéletig ítéletekig
essive-formal ítéletként ítéletekként
essive-modal
inessive ítéletben ítéletekben
superessive ítéleten ítéleteken
adessive ítéletnél ítéleteknél
illative ítéletbe ítéletekbe
sublative ítéletre ítéletekre
allative ítélethez ítéletekhez
elative ítéletből ítéletekből
delative ítéletről ítéletekről
ablative ítélettől ítéletektől
Possessive forms of ítélet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ítéletem ítéleteim
2nd person sing. ítéleted ítéleteid
3rd person sing. ítélete ítéletei
1st person plural ítéletünk ítéleteink
2nd person plural ítéletetek ítéleteitek
3rd person plural ítéletük ítéleteik

Derived terms[edit]