önelégült

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ön- +‎ elégült

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈønɛleːɡylt]
  • Hyphenation: ön‧elé‧gült

Adjective[edit]

önelégült (comparative önelégültebb, superlative legönelégültebb)

  1. complacent, smug

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative önelégült önelégültek
accusative önelégültet önelégülteket
dative önelégültnek önelégülteknek
instrumental önelégülttel önelégültekkel
causal-final önelégültért önelégültekért
translative önelégültté önelégültekké
terminative önelégültig önelégültekig
essive-formal önelégültként önelégültekként
essive-modal
inessive önelégültben önelégültekben
superessive önelégültön önelégülteken
adessive önelégültnél önelégülteknél
illative önelégültbe önelégültekbe
sublative önelégültre önelégültekre
allative önelégülthöz önelégültekhez
elative önelégültből önelégültekből
delative önelégültről önelégültekről
ablative önelégülttől önelégültektől