önt

See also: ont, Ont, ONT, ont-, on't, -ont-, Ont., and Appendix:Variations of "ont"

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈønt]
• Rhymes: -ønt

Etymology 1

Of unknown origin. Its primary version may have been öt. The -n- was probably added by analogy to bont and ront. First attested in 1138.

Verb

önt

2. (transitive) to pour

   Middle-voice counterpart: ömlik

3. (transitive) to cast (metal)

Conjugation

Conjugation of önt

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	öntök	öntesz	önt	öntünk	öntötök	öntenek
			def.	öntöm	öntöd	önti	öntjük	öntitek	öntik
			2nd obj	öntelek
		past	indef.	öntöttem	öntöttél	öntött	öntöttünk	öntöttetek	öntöttek
			def.	öntöttem	öntötted	öntötte	öntöttük	öntöttétek	öntötték
			2nd obj	öntöttelek
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. önteni fog.
archaic preterite		indef.	önték	öntél	önte	önténk	öntétek	öntének
		def.	öntém	öntéd	önté	önténk	öntétek	önték
		2nd obj	öntélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. önt vala, öntött vala/volt.
archaic future	indef.	öntendek	öntendesz	öntend	öntendünk	öntendetek	öntendenek
	def.	öntendem	öntended	öntendi	öntendjük	öntenditek	öntendik
	2nd obj	öntendelek
condi­tional	pre­sent	indef.	öntenék	öntenél	öntene	öntenénk	öntenétek	öntenének
		def.	önteném	öntenéd	öntené	öntenénk (or öntenők)	öntenétek	öntenék
		2nd obj	öntenélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. öntött volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	öntsek	önts or öntsél	öntsön	öntsünk	öntsetek	öntsenek
			def.	öntsem	öntsd or öntsed	öntse	öntsük	öntsétek	öntsék
			2nd obj	öntselek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. öntött légyen
infinitive	önteni		öntenem	öntened	öntenie	öntenünk	öntenetek	önteniük
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	öntés		öntő	öntött	öntendő	öntve (öntvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

Potential conjugation of önt

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	önthetek	önthetsz	önthet	önthetünk	önthettek	önthetnek
			def.	önthetem	öntheted	öntheti	önthetjük	önthetitek	önthetik
			2nd obj	önthetlek
		past	indef.	önthettem	önthettél	önthetett	önthettünk	önthettetek	önthettek
			def.	önthettem	önthetted	önthette	önthettük	önthettétek	önthették
			2nd obj	önthettelek
archaic preterite		indef.	öntheték	önthetél	önthete	öntheténk	önthetétek	önthetének
		def.	önthetém	önthetéd	öntheté	öntheténk	önthetétek	öntheték
		2nd obj	önthetélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. önthet vala, önthetett vala/volt.
archaic future	indef.	önthetendek or öntandhatok	önthetendesz or öntandhatsz	önthetend or öntandhat	önthetendünk or öntandhatunk	önthetendetek or öntandhattok	önthetendenek or öntandhatnak
	def.	önthetendem or öntandhatom	önthetended or öntandhatod	önthetendi or öntandhatja	önthetendjük or öntandhatjuk	önthetenditek or öntandhatjátok	önthetendik or öntandhatják
	2nd obj	önthetendelek or öntandhatlak
condi­tional	pre­sent	indef.	önthetnék	önthetnél	önthetne	önthetnénk	önthetnétek	önthetnének
		def.	önthetném	önthetnéd	önthetné	önthetnénk (or önthetnők)	önthetnétek	önthetnék
		2nd obj	önthetnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. önthetett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	önthessek	önthess or önthessél	önthessen	önthessünk	önthessetek	önthessenek
			def.	önthessem	önthesd or önthessed	önthesse	önthessük	önthessétek	önthessék
			2nd obj	önthesselek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. önthetett légyen
infinitive	(önthetni)		(önthetnem)	(önthetned)	(önthetnie)	(önthetnünk)	(önthetnetek)	(önthetniük)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	önthető			önthetetlen		(önthetve / önthetvén)

Derived terms

• öntet
• öntés
• öntöde
• öntöz
• öntő
• öntvény
• ötvös

(With verbal prefixes):

• aláönt
• átönt
• beönt
• beleönt
• egybeönt
• elönt
• felönt
• fölönt
• hátraönt
• hozzáönt
• ideönt
• kiönt
• körülönt
• közéönt
• különönt
• leönt
• melléönt
• odaönt
• összeönt
• ráönt
• szétönt
• teleönt
• túlönt
• újraönt
• végigönt
• visszaönt

(Expressions):

• olajat önt a tűzre
• zuhog, mintha dézsából öntenék

Related terms

• ömlik

Etymology 2

ön (“you”) +‎ -t (accusative suffix)

Pronoun

önt

2. accusative singular of ön

   Önt nem zavarja az utca forgalma? ― Doesn’t the traffic on the street bother you?

Coordinate terms

• (singular): engem(et) (“me”) ― (informal) téged(et), (formal) magát, (official) önt (“you”) ― őt (“him/her”);
  (plural): minket/bennünket (“us”) ― (infml) titeket/benneteket, (fml) magukat, (off.) önöket (“you all”) ― őket (“them”)

Further reading

• önt in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.