öregasszony

Hungarian

Etymology

öreg (“old”) +‎ asszony (“woman”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈørɛɡɒsːoɲ]
• Hyphenation: öreg‧asz‧szony

Noun

öregasszony (plural öregasszonyok)

1. old woman

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	öregasszony	öregasszonyok
accusative	öregasszonyt	öregasszonyokat
dative	öregasszonynak	öregasszonyoknak
instrumental	öregasszonnyal	öregasszonyokkal
causal-final	öregasszonyért	öregasszonyokért
translative	öregasszonnyá	öregasszonyokká
terminative	öregasszonyig	öregasszonyokig
essive-formal	öregasszonyként	öregasszonyokként
essive-modal	—	—
inessive	öregasszonyban	öregasszonyokban
superessive	öregasszonyon	öregasszonyokon
adessive	öregasszonynál	öregasszonyoknál
illative	öregasszonyba	öregasszonyokba
sublative	öregasszonyra	öregasszonyokra
allative	öregasszonyhoz	öregasszonyokhoz
elative	öregasszonyból	öregasszonyokból
delative	öregasszonyról	öregasszonyokról
ablative	öregasszonytól	öregasszonyoktól
non-attributive possessive - singular	öregasszonyé	öregasszonyoké
non-attributive possessive - plural	öregasszonyéi	öregasszonyokéi

Possessive forms of öregasszony
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	öregasszonyom	öregasszonyaim
2nd person sing.	öregasszonyod	öregasszonyaid
3rd person sing.	öregasszonya	öregasszonyai
1st person plural	öregasszonyunk	öregasszonyaink
2nd person plural	öregasszonyotok	öregasszonyaitok
3rd person plural	öregasszonyuk	öregasszonyaik

Further reading

• öregasszony in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN