Jump to content

ötvözet

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ötvöz +‎ -et (noun-forming suffix)[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈøtvøzɛt]
  • Hyphenation: öt‧vö‧zet
  • Rhymes: -ɛt

Noun

[edit]

ötvözet (plural ötvözetek)

  1. alloy (metal combined of more elements)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ötvözet ötvözetek
accusative ötvözetet ötvözeteket
dative ötvözetnek ötvözeteknek
instrumental ötvözettel ötvözetekkel
causal-final ötvözetért ötvözetekért
translative ötvözetté ötvözetekké
terminative ötvözetig ötvözetekig
essive-formal ötvözetként ötvözetekként
essive-modal
inessive ötvözetben ötvözetekben
superessive ötvözeten ötvözeteken
adessive ötvözetnél ötvözeteknél
illative ötvözetbe ötvözetekbe
sublative ötvözetre ötvözetekre
allative ötvözethez ötvözetekhez
elative ötvözetből ötvözetekből
delative ötvözetről ötvözetekről
ablative ötvözettől ötvözetektől
non-attributive
possessive - singular
ötvözeté ötvözeteké
non-attributive
possessive - plural
ötvözetéi ötvözetekéi
Possessive forms of ötvözet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ötvözetem ötvözeteim
2nd person sing. ötvözeted ötvözeteid
3rd person sing. ötvözete ötvözetei
1st person plural ötvözetünk ötvözeteink
2nd person plural ötvözetetek ötvözeteitek
3rd person plural ötvözetük ötvözeteik

References

[edit]
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

[edit]