útlevél

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

út +‎ levél

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈuːtlɛveːl]
  • Hyphenation: út‧le‧vél

Noun[edit]

útlevél (plural útlevelek)

  1. passport

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative útlevél útlevelek
accusative útlevelet útleveleket
dative útlevélnek útleveleknek
instrumental útlevéllel útlevelekkel
causal-final útlevélért útlevelekért
translative útlevéllé útlevelekké
terminative útlevélig útlevelekig
essive-formal útlevélként útlevelekként
essive-modal
inessive útlevélben útlevelekben
superessive útlevélen útleveleken
adessive útlevélnél útleveleknél
illative útlevélbe útlevelekbe
sublative útlevélre útlevelekre
allative útlevélhez útlevelekhez
elative útlevélből útlevelekből
delative útlevélről útlevelekről
ablative útlevéltől útlevelektől
Possessive forms of útlevél
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. útlevelem útleveleim
2nd person sing. útleveled útleveleid
3rd person sing. útlevele útlevelei
1st person plural útlevelünk útleveleink
2nd person plural útleveletek útleveleitek
3rd person plural útlevelük útleveleik

Derived terms[edit]