üröm

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: urom

Hungarian

[edit]
Hungarian Wikipedia has an article on:
Wikipedia hu

Etymology

[edit]

Borrowed from an Oghur language. Compare to Chuvash эрӗм (erĕm, wormwood), compared to also Kazakh изен (izen).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈyrøm]
  • Hyphenation: üröm
  • Rhymes: -øm

Noun

[edit]

üröm (plural ürmök)

  1. Artemisia (plant)
  2. (literary) bitterness

Declension

[edit]
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative üröm ürmök
accusative ürmöt ürmöket
dative ürömnek ürmöknek
instrumental ürömmel ürmökkel
causal-final ürömért ürmökért
translative ürömmé ürmökké
terminative ürömig ürmökig
essive-formal ürömként ürmökként
essive-modal
inessive ürömben ürmökben
superessive ürmön ürmökön
adessive ürömnél ürmöknél
illative ürömbe ürmökbe
sublative ürömre ürmökre
allative ürömhöz ürmökhöz
elative ürömből ürmökből
delative ürömről ürmökről
ablative ürömtől ürmöktől
non-attributive
possessive - singular
ürömé ürmöké
non-attributive
possessive - plural
üröméi ürmökéi
Possessive forms of üröm
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ürmöm ürmeim
2nd person sing. ürmöd ürmeid
3rd person sing. ürme ürmei
1st person plural ürmünk ürmeink
2nd person plural ürmötök ürmeitek
3rd person plural ürmük ürmeik

Derived terms

[edit]

(Compound words):

(Expressions):

Further reading

[edit]
  • üröm in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • Starostin, Sergei, Dybo, Anna, Mudrak, Oleg (2003) “*eŕen”, in Etymological dictionary of the Altaic languages (Handbuch der Orientalistik; VIII.8), Leiden, New York, Köln: E.J. Brill