-vány

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

Suffix[edit]

-vány

  1. (noun suffix) Added to a verb to form a noun.
    tanít (to teach)tanítvány (student)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative -vány -ványok
accusative -ványt -ványokat
dative -ványnak -ványoknak
instrumental -vánnyal -ványokkal
causal-final -ványért -ványokért
translative -vánnyá -ványokká
terminative -ványig -ványokig
essive-formal -ványként -ványokként
essive-modal
inessive -ványban -ványokban
superessive -ványon -ványokon
adessive -ványnál -ványoknál
illative -ványba -ványokba
sublative -ványra -ványokra
allative -ványhoz -ványokhoz
elative -ványból -ványokból
delative -ványról -ványokról
ablative -ványtól -ványoktól
Possessive forms of -vány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. -ványom -ványaim
2nd person sing. -ványod -ványaid
3rd person sing. -ványa -ványai
1st person plural -ványunk -ványaink
2nd person plural -ványotok -ványaitok
3rd person plural -ványuk -ványaik

Usage notes[edit]

  • (noun suffix) Harmonic variants:
    -vány is added to back vowel verbs
    -vény is added to front vowel verbs
  • This suffix can be attached to certain verbs to express the outcome or what is produced of the action described in the verb:
    ás (to dig)ásvány (mineral, ore)
    igazol (to justify)igazolvány (certificate)

Derived terms[edit]


See also[edit]