akkreditív

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Hungarian Wikipedia has an article on:

Wikipedia hu

Etymology[edit]

From German Akkreditiv[1] +‎ -ív.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒkrɛditiːv]
  • Hyphenation: akk‧re‧di‧tív

Noun[edit]

akkreditív ‎(plural akkreditívek)

  1. accreditive (letter of credit)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative akkreditív akkreditívek
accusative akkreditívet akkreditíveket
dative akkreditívnek akkreditíveknek
instrumental akkreditívvel akkreditívekkel
causal-final akkreditívért akkreditívekért
translative akkreditívvé akkreditívekké
terminative akkreditívig akkreditívekig
essive-formal akkreditívként akkreditívekként
essive-modal
inessive akkreditívben akkreditívekben
superessive akkreditíven akkreditíveken
adessive akkreditívnél akkreditíveknél
illative akkreditívbe akkreditívekbe
sublative akkreditívre akkreditívekre
allative akkreditívhez akkreditívekhez
elative akkreditívből akkreditívekből
delative akkreditívről akkreditívekről
ablative akkreditívtől akkreditívektől
Possessive forms of akkreditív
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. akkreditívem akkreditívjeim
2nd person sing. akkreditíved akkreditívjeid
3rd person sing. akkreditívje akkreditívjei
1st person plural akkreditívünk akkreditívjeink
2nd person plural akkreditívetek akkreditívjeitek
3rd person plural akkreditívjük akkreditívjeik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2