alkalmatlan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

alkalom +‎ -atlan

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒlkɒlmɒtlɒn]
  • Hyphenation: al‧kal‧mat‧lan

Adjective[edit]

alkalmatlan (comparative alkalmatlanabb, superlative legalkalmatlanabb)

  1. unfit, unsuited
  2. inconvenient
  3. inopportune
  4. inappropriate

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative alkalmatlan alkalmatlanok
accusative alkalmatlant alkalmatlanokat
dative alkalmatlannak alkalmatlanoknak
instrumental alkalmatlannal alkalmatlanokkal
causal-final alkalmatlanért alkalmatlanokért
translative alkalmatlanná alkalmatlanokká
terminative alkalmatlanig alkalmatlanokig
essive-formal alkalmatlanként alkalmatlanokként
essive-modal
inessive alkalmatlanban alkalmatlanokban
superessive alkalmatlanon alkalmatlanokon
adessive alkalmatlannál alkalmatlanoknál
illative alkalmatlanba alkalmatlanokba
sublative alkalmatlanra alkalmatlanokra
allative alkalmatlanhoz alkalmatlanokhoz
elative alkalmatlanból alkalmatlanokból
delative alkalmatlanról alkalmatlanokról
ablative alkalmatlantól alkalmatlanoktól

Antonyms[edit]