alternatív

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: alternativ

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German alternativ, from French alternatif.[1] With -ív ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒltɛrnɒtiːv]
  • Hyphenation: al‧ter‧na‧tív

Adjective[edit]

alternatív (comparative alternatívabb, superlative legalternatívabb)

  1. alternative

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative alternatív alternatívak
accusative alternatívat alternatívakat
dative alternatívnak alternatívaknak
instrumental alternatívval alternatívakkal
causal-final alternatívért alternatívakért
translative alternatívvá alternatívakká
terminative alternatívig alternatívakig
essive-formal alternatívként alternatívakként
essive-modal
inessive alternatívban alternatívakban
superessive alternatívon alternatívakon
adessive alternatívnál alternatívaknál
illative alternatívba alternatívakba
sublative alternatívra alternatívakra
allative alternatívhoz alternatívakhoz
elative alternatívból alternatívakból
delative alternatívról alternatívakról
ablative alternatívtól alternatívaktól
non-attributive
possessive - singular
alternatívé alternatívaké
non-attributive
possessive - plural
alternatívéi alternatívakéi

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN